Festett famennyezetek, templomi faberendezések állami és egyházi fenntartású közgyűjteményekben Országos digitális gyűjteményi katalógus
A kelet-közép európai régió – kiváltképpen a Kárpát-medence – 15–19. századi művészeti emlékei között különleges csoportot alkotnak a festő-asztalosok által készített famennyezetek, templomi faberendezések. Nagyobb részük a mai napig eredeti helyén, többnyire református, unitárius műemléktemplomokban található, de a különböző állami és egyházi közgyűjtemények is jelentős számú műtárgyat őriznek.
Amíg az in situ fellelhető emlékek felmérésére és publikálására az utóbbi évtizedekben több kutatási program is lehetőséget adott, addig a hasonló jellegű, múzeumokban őrzött műtárgyak összegző feldolgozása váratott magára.
A műfaj emlékeinek gyűjtését, eddigi ismereteink szerint 1892-ben, az Iparművészeti Múzeum indította meg. A 20. század elején az egyházközségek ajándékaként vagy eladás útján számos hazai – részben mai országhatárainkon túli, kárpátaljai, de főként Erdély területéről származó – berendezés került az országos és helyi gyűjtőkörű múzeumok birtokába. Lebontásuk előtt a mennyezetek, faberendezések építészeti vagy művészettörténeti szempontú helyszíni felmérését, fotózását a Magyar Nemzeti Múzeum, de többnyire a Műemlékek Országos Bizottsága végezte. Ezeket a dokumentumokat ma részben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal jogutódja a Forster Gyula Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ őrzi. A tárgyi anyag ma legnagyobb számban a Néprajzi Múzeum Rítus gyűjteménycsoportjának Egyházi gyűjteményében található meg.
A festett famennyezetek és rokon emlékek „tudományközi” helyzetét jelzi, hogy építészettörténeti, ipartörténeti, művészettörténeti, műemlékvédelmi, néprajzi szempontból egyaránt foglalkoztak velük. Időközönként módosuló megítélésüket tükrözik a múzeumok gyűjtéskör-koncepciójának változásaival összefüggő úgynevezett „profiltisztítások”, átadás-átvételek, amely a tárgyaknak, és a tárgyakra vonatkozó dokumentációknak szétszóródását eredményezte az intézmények között. Egy-egy templom valaha összetartozó berendezési darabjai ily módon bizonytalan eredetű töredékké válhattak, de arra is akad példa, hogy létezésük teljes feledésbe merült.
Az alkotóelemeikre szétbontott gyakran több száz négyzetméteres famennyezetek, szószékkoronák, padok, karzatok raktározása és nyilvántartása (leltározása) már a gyűjtések kezdetén problémát jelentett a múzeumok számára. A szűkös és a régi festett fatárgyak számára ideálisnak nem nevezhető tárolási körülmények ugyancsak hozzájárultak állapotuk további romlásához. Szerencsés esetben a műtárgyakat múzeumba érkezésük után kiállították. De vajon hiteles képet, elegendő információt nyújtottak/nyújtanak-e a kiállítások ezekről a tárgyakról? Ideális esetben, igen (pl. Mánd, református templom berendezése, Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Gógánváralja, református templom famennyezete, Magyar Nemzeti Galéria). Többnyire azonban az eredeti állapotukhoz képest jelentősen átalakítva, megcsonkítva, átfestve jelennek meg a nagyközönség előtt, és múzeumba kerülésük óta ugyanazt a néhány mondatos tájékoztatót olvashatja róluk a múzeumlátogató.
A Nemzeti Kulturális Alap pályázatán 2010-ben elnyert támogatás segítségével egy olyan digitális katalógus létrehozásának első üteme valósulhatott meg, amely a résztvevő muzeális intézményekben lévő, egymással gyakran szoros kapcsolatban álló emlékek, illetve a több gyűjtemény közt szétszóródott műtárgyak és vonatkozó dokumentációjuk együttes, egyidejű tanulmányozását teszi lehetővé a szakemberek és az érdeklődő nagyközönség számára.
Kutatómunkánk során arra törekedtünk, hogy a múzeumi műtárgyak: famennyezetek, karzatok, szószékek, padok, úrasztalok, zsoltáros táblák, stb. bemutatása, leírása mellett keletkezésük, templomi előéletük és múzeumba kerülésük körülményeit is feltárjuk.
A műtárgyak fényképes és szöveges dokumentációját tárgytípusonként és múzeumonként tettük kereshetővé. A templom és faberendezése részekben tanulmányok formájában olvasható a tárgyak templombeli és múzeumi „története” – ahol erre módunk volt – archív dokumentumokkal, fényképekkel, felmérési rajzokkal, irodalomjegyzékkel, kiegészítve.
Folyamatosan bővülő katalógusunk szándékaink szerint szerves része, kiegészítője a terepen már felmért műtárgy-együttesekről megjelent publikációknak. A műtárgyak ismertetése alapvető információkkal szolgál a még funkcionáló templomok faberendezését, építéstörténetét kutató művészettörténészek, régészek, építészek, műemlékvédő, az egyházművészeti emlékeket kutató szakemberek számára. A festett díszítmények fotókon történő közzététele lehetőséget ad a Kárpát-medencében működő festő-asztalos műhelyek munkássága idő- és térbeli kiterjedésének tanulmányozására, a stílusváltozatok művészettörténeti szempontú tanulmányozására; a néprajzkutatók számára a festett népi bútorok korai korszakának megismerésére, a 18–19. századra kialakuló helyi stílusok előzményeinek vizsgálatára, a különféle kézműves mesterségek díszítménykészletének összehasonlító elemzésére.
A katalógus lehetőséget ad a téves vagy elavult adatok korrigálására. Lehetővé teszi az adott települések önkormányzatai, oktatási intézményei, egyházközségei számára, hogy hiteles forrásból ismerjék meg lakóhelyük történelmének részét, templomuk egykori tárgyi világát.
A Néprajzi Múzeum kezdeményezéséhez csatlakozó, a katalógus megvalósításában közreműködő muzeális intézmények és közgyűjtemények:
Debreceni Református Kollégium Múzeuma, Debrecen
Dobó István Vármúzeum, Eger
Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeuma, Kecskemét
Evangélikus Országos Múzeum, Budapest
Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Iparművészeti Múzeum, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Pápai Református Gyűjtemények, Pápa
Sárospataki Református Kollégium Múzeuma, Sárospatak
Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre
Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, Románia
Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár, Debrecen
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
Ezúton is köszönjük a 2010 és 2012 között meglátogatott települések, egyházközségek polgármestereinek, lelkészeinek és egyházgondnokainak segítőkész együttműködését kutatómunkánkban.
A munka koordinálását, a szerkesztői feladatokat a Néprajzi Múzeum részéről Kiss Margit etnográfus muzeológus, az Iparművészeti Múzeum részéről Semsey Balázs művészettörténész végezte.
Az adatbázis és a weboldal létrehozása és fenntartása a Gov-Info-Ker Kft. munkája.
Budapest, 2012. december 3.