A település korábbi templomának alapfalait a 13. században rakhatták le. A későbbiekben többször is átalakították, különálló tornya, amely egyben a templom köré épített várfal kapujaként is szolgált, 1537-ben épült.[1]
1704-ben a labancok felégették és kifosztották a templomot, a várfalat pedig lerombolták. Az ezt követően újjáépített templom gótikus boltozatát 1766-ban kazettás famennyezetre cserélték. Az 1802-ben bekövetkezett földrengés a templomot súlyosan megrongálta, tornya részben leomlott. A kisebb javítások ellenére az elkövetkező évtizedek folyamán az épület állapota tovább romlott, míg végül 1892-ben lebontását, illetve a helyén új templom építését határozták el.
A templom 14. századból származó, Szent László legendájának jeleneteit ábrázoló falképeit még az 1880-as években fedezték fel. Az épület lebontását megelőzően Huszka József feltárta és lerajzolta a töredékeket, valamint pontos felméréseket készített a templomról.[2]
A kazettás mennyezetet az egyházközség a budapesti Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta. Lebontására és elszállítására 1893 márciusában került sor, Fittler Kamill múzeumőr felügyelete mellett. A mennyezetet a múzeum első emeleti ú.n. „magyar termében állították fel újból, ahol a mai napig látható.
A lebontott régi templom helyén 1895-ben építették fel a ma is álló épületet. A korábbi berendezésből megmaradt orgonakarzat, stallum és templomi padok szakszerű felújításra várnak, de a 2000-es években elkészítették és felszerelték az eredeti famennyezet és középkori falképek – a jelenlegi épület arányaihoz csak részben illeszkedő – másolatait.[3]
[1] Gyöngyössy János – Kerny Terézia – Sarudi Sebestyén József: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995, 56.
[2] Huszka József, a rajzoló gyűjtő. [Kiállítási katalógus] Szerk. Fejős Zoltán. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2006, 37, 55–57 (kat. 62–67).
[3] Jánó Mihály: A maksai református templom „kifehérítése”. Adatok a templom középkori falképeinek felfedezéséről, a templom lebontásáról és a kazettás mennyezet elszállításáról 1892–1893-ban. Acta Siculica 2007, 467–480. Újraközölve: Uő: Színek és legendák. Tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez. Székely Nemzeti Múzeum – Pallas Akadémiai Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy – Csíkszereda, 2008, 149–160, ill. 198–199 (jegyzetek)