Kiss Margit
A Kispetri református templom festett berendezése
A települést 1370-ben Kyspetri néven említi először oklevél. 15. században épült templomáról az első írásos adat 1486-ból származik. A dongaboltozatos épületet eredetileg a katolikusok, majd az 1700-as évektől a reformátusok használták.[1] Mellette egykor fa harangláb állt, amely állítólag épp olyan volt, mint a farnasi.[2]
A templomot és fatornyát 1903-ban bontották le. Helyébe közadakozásból újat épített a gyülekezet.
Jankó János 1892-ben még látta a régi épületet és berendezését, de könyvében mindössze annyit közöl, hogy „Kis-Petri templomát szintén Umling Lőrincz renoválta 1745-ben, szószéke 1715-ből, egyik harangja 1717-ből való.”[3]
A festett famennyezet és faberendezés bontásának körülményeiről, múzeumba kerülésének előzményeiről néhány elszórtan fellelhető adat áll rendelkezésünkre.
Az egyik forrás Deési Gyula esperes Kolozs–Kalotai Esperesi Hivatalhoz intézett levele, amelyben a templom lebontásának szándékáról tájékoztatta az Igazgató Tanácsot. A berendezéssel kapcsolatban a következőket írta 1903. április 23-án kelt levelében:
„Szádeczky Lajos egyetemi tanár úr oda nyilatkozott, hogy a régi templomnak menyezete mint műemlék figyelmet érdemel[…] a templom lebontása 10-12 nap múlva kezdetét veszi, magam pedig felhívtam további intézkedésig az egyházat, hogy a lebontást kellő gonddal eszközölje, hogy a műemlékeknek mutatkozó részletek megóvassanak.”[4]
Nem maradt fönn dokumentuma annak, hogy mit és mennyit minősítettek műemléki értéknek a berendezésből. Az Egyházközség 1903. évi Számadási Naplója arról ad hírt, hogy a „régi templom fa hulladékait” 111 korona 90 fillérért kiárusították az egyház tagjainak.[5]
Malonyay Dezső és munkatársai néhány évvel később a helyszínen járva már az új templomot örökítették meg rajzban a Kalotaszeg kötet számára.[6]
A faberendezés sorsáról szóló másik forrás Malonyay Dezső könyvében olvasható:
„Emlékezetnek okáért jegyezzük föl, hogy Kis-Petriben a lebontott s nagyrészt tűzre került régi templom föstött menyezet-tábláiból megmentettünk nehányat s megtaláltuk a tiszteletes úr, Antal Géza csűrében a föstött szószéket (1715-ből) s a kerek úrasztalát is (1698), a kórus dátumos peremével együtt; a régi papszéket Bot János földmíves háza előtt, az utcán veri az eső.”
Az úrasztala és a pad emlékét ma már csak a kötetben közölt fénykép és a rajz őrzi.[7]
A kispetri mennyezet és faberendezés töredékeinek múzeumi sorsa
1904 körül a megmentett darabok az Országos Magyar Iparművészeti Társulat gyűjteményébe kerültek, amelynek székhelye az Iparművészeti Múzeum, és az akkoriban ugyanott működő Iparművészeti Iskola Üllői úti épületében volt.
A Társulat megszűnése után (1944) az Iparművészeti Főiskola örökölte a leltárukban „állóeszközként” szereplő gyűjteményt.
1960-ban az Iparművészeti Főiskola a Művelődési Minisztérium felé jelezte, hogy a számukra fölöslegessé vált népművészeti tárgyakat átadná valamelyik, a minisztérium által kijelölt intézménynek. Kapcsolódó dokumentum » (Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára. EA-1/A. NMI 863-0815/1960.) A Művelődési Minisztérium a Néprajzi Múzeum szakértőit kérte fel a műtárgyak felmérésére. Kapcsolódó dokumentum » (Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára. EA-1/A. NMI 863-0815/1960.) Az 1960. július 8-án elvégzett szemle jelentése szerint rendkívül kedvezőtlen raktározású, széthullott, hiányos műtárgyak sokaságára bukkantak a Néprajzi Múzeum munkatársai. Kapcsolódó dokumentum » (Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára. EA-1/A. NMI 863-0815/1960.)
A Malonyayék által gyűjtött, néprajzi értékkel bíró tárgyak, köztük a Kispetri berendezés maradványainak szétválogatására, átvételére 1960. július 25-én került sor.[8]
Kapcsolódó dokumentum » (Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára. EA-1/A. NMI 863-0815/1960.)
Kapcsolódó dokumentum » (Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára. EA-1/A. NMI 863-0815/1960.)
Kapcsolódó dokumentum » (Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára. EA-1/A. NMI 863-0815/1960.)
Kapcsolódó dokumentum » (Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára. EA-1/A. NMI 863-0815/1960.)
Az átadás átvételi jegyzőkönyv szerint a kispetri református templom egykori berendezéséből húsz leltári számmal jelölt tételt vett át a Néprajzi Múzeum, a szószék „tartozékain” kívül a famennyezet és a karzat töredékeit is.
A kispetri templomberendezés létezése – elsősorban Jankó János és Malonyai Dezső könyvének köszönhetően – a köztudatban maradt. Ám mivel a tárgyak gyűjteményi pályafutásuk első félévszázadát az Üllői úti raktárban töltötték, nem róható fel a festett templomokkal, a festő-asztalosok munkásságával foglalkozó szakíróknak, ha úgy vélték, a tárgyaknak „nyomuk veszett”.[9]
A műtárgyak további sorsát kedvezően befolyásolta az a tény, hogy a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe kerültek. 1965–1966-ban a famennyezet két táblájának és a karzatmellvéd záródeszkáinak restaurálására is sor került.[10]
1969-ben a székesfehérvári Csók István Képtárban megrendezett A népművészet évszázadai I. Festett táblák 1526-1825 című kiállításon mutatkozhattak be a kispetri református templom egykori berendezésének fennmaradt darabjai a nagyközönség előtt. [11]
A famennyezet raktárban őrzött táblái 1997-ben a Kalotaszeg, a népművészet felfedezése című, Szacsvay Éva és Hofer Tamás által rendezett kiállítás keretében voltak láthatók.
Öt régi karzattábla egy másolattal kiegészítve,[12] a szószékkosár és a szószékkorona 1991 óta a Néprajzi Múzeumban A magyar nép hagyományos kultúrája című állandó kiállításon a kalotaszegi esküvő teremben tekinthetők meg.
A kiállítási enteriőrben analógiák alapján elkészített rekonstrukcióként jelenik meg a kispetri templom legkorábbi ismert berendezési tárgya, az 1698-ból származó úrasztala, amely a Néprajzi múzeum gyűjteményébe már nem került be. Képét Malonyay Dezső közli könyvében.
A lebontott Kispetri református templom festett faberendezésének maradványai.
Közölve: Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. 1. A kalotaszegi magyar nép művészete. 1907:76. ábra
A kerek lappal és ollós lábbal készült asztal az országszerte elterjedt jellegzetes 17-18. századi típust képviselte. Készítője ismeretlen.
A két nagyméretű famennyezet tábla, három karzatmellvéd kazetta és a karzatmellvéd két záródeszkája a Néprajzi Múzeum Egyházi gyűjteményének raktárában található.
Legutóbb 2007-ben, az Umling festő-asztalos család munkásságát feldolgozó Virágozódott… Anno. Az Umlingok Kalotaszegen című kiállítás adott alkalmat bemutatásukra.[13]
1960-ban az egyes műtárgyak – beérkezésük állapotának megfelelően– elemeikre bontva lettek beleltározva a Néprajzi Múzeumban. A későbbi restaurálások során az alkotóelemeket összeépítették, de nyilvántartásuk jelenleg is követi az 1960-as állapotot, ezért egy-egy műtárgyhoz több leltári szám tartozik.
[1] LÉSTYÁN Ferenc: Megszentelt kövek. II. Kolozsvár: Gloria Nyomda. 1996:208.
[2] BALOGH Ilona: Magyar Fatornyok. Györffy István, szerk. /Néprajzi Füzetek,1./ Budapest: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézete. 1935:163.
[3] JANKÓ János: Kalotaszeg magyar népe. Reprint. Selmeczi Kovács Attila, szerk. Budapest: Néprajzi Múzeum. /Series Historica Ethnographiae, 6./ 1993:61.
[4] Erdélyi Református Egyházkerület Levéltára, Kolozsvár. Kolozs–Kalotai ev. ref. Esperesi Hivatal I/29./1903.
[5] Erdélyi Református Egyházkerület Levéltára, Kolozsvár. Kolozs–Kalotai Egyházmegye Levéltára. Számadás, vagyonleltár XV/113. Számadási Napló 1903. évre, december 29-én kelt bejegyzés.
[6] MALONYAY Dezső: A magyar nép művészete. 1. A kalotaszegi magyar nép művészete. 1907:79.
[7] MALONYAY Dezső: A magyar nép művészete. 1. A kalotaszegi magyar nép művészete. 1907:82.
[8] Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattára. EA-1/A. NMI 863-0815/1960.
[9] Voit Pál művészettörténész adattárában említést sem tesz a kispetri berendezésről. VOIT Pál: Adatok a magyar festő-asztalosok munkásságának bibliográfiájához. In. Emlékkönyv: Gerevich Tibor hatvanadik születésnapjára. Írták tanítványai. 1942:111–138. Budapest: Franklin.; Tombor Ilona 1947-ben megjelent Kalotaszegi templomok festett asztalosmunkái című doktori értekezésében a Malonyay kötetben közölt szöveget idézi, majd hozzáteszi: „Azóta ezeknek is nyomuk veszett”. TOMBOR Ilona: Kalotaszegi templomok festett asztalosmunkái. Budapest: Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Kara. /Bölcsészetkari Értekezések, 5./ 1947:35.
[10] A Néprajzi Múzeum Restaurátor Osztályán őrzött régi, számozatlan dokumentációk szerint a Képzőművészeti Alap által felkért festő-restaurátorművészek végezték el a munkát, amelyet az Alap és Néprajzi Múzeum által kijelölt zsűri bírált el.
[11] A kiállítást Hofer Tamás (Néprajzi Múzeum és Kovács Péter (Csók István Képtár) rendezte. A kiállításhoz készült tájékoztató kézirata a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában NM-EAD-NY-1969. Kiállítás katalógus: Hofer, 1969. http://mek.oszk.hu/08800/08843/08843.pdf
[12] A karzattábla másolatát, valamint az úrasztala és a padok rekonstrukcióját Gaál János a Néprajzi Múzeum restaurátora készítette.
[13] A kiállítás rendezője: Kiss Margit, látványtervezője: Somogyváry Mihály volt. A kiállításról katalógus jelent meg: Kiss Margit – Mihály Ferenc – Lángi József: Virágozódott... ANNO. Az Umlingok Kalotaszegen. Kiállítás katalógus. 2008. Budapest: Néprajzi Múzeum