Sóly község temploma az Árpád-korban épült. A török hódoltság idején megrongálódott épületet 1706-ban állították helyre, majd ezt követően is többször átépítették. A hajóhoz keletről egyenes záródású szentély, nyugatról torony kapcsolódik.

A templom festett berendezésére Fittler Kamill, az Iparművészeti Múzeum munkatársa figyelt fel 1893-ban. Jelentése nyomán a múzeum tárgyalásokat kezdett az egyházközséggel a berendezés megvásárlásáról. Mivel a karzat, a mennyezet és az apszis fala mentén elhelyezkedő balusztrád meglehetősen rossz állapotban volt, a sólyiak hajlottak annak átengedésére, amennyiben a múzeum hozzájárul az épület renoválásának és egy új karzat felállításának költségeihez. A kultuszminisztériummal és az egyházközséggel folytatott ismételt egyeztetést követően a múzeum 200 forintot ajánlott fel, amelyet az egyházközség elfogadott, s így 1894. szeptember 9–12. között Fittler Kamill személyes felügyelete mellett sor kerülhetett a faberendezés bontására. A múzeumba szállított tárgyakat utóbb az Üllői úti palota első emeleti kiállításának ún. „magyar termében” állították fel, ahol a mai napig látható.

A múzeumi rekonstrukcióhoz azonban nem használták fel valamennyi festett töredéket, a karzat jelenlegi formája ezért jelentős mértékben eltér eredeti szerkezetétől. A festett balusztrádot beérkezése után be sem leltározták, annak elemei később a sokáig szintén az Iparművészeti Múzeumban őrzött mezőcsáti karzat darabjai közé keveredtek, és azokkal együtt kerültek át 1970-ben a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe. Azonosításuk csak a közelmúltban történt meg.