Gyulai Éva

A miskolci Avasi református templom festett berendezése a Herman Ottó Múzeumban

A templom 18. századi berendezése – asztalosmunkák

A Miskolc királyi-kamarai mezővárost határoló Avas hegy északi oldalán épült fel az Árpád-kori eredetű, eredetileg egytornyú Szent István-plébániatemplom. Ezt a 15. században gótikus stílusban átépítették és bővítették, majd a 16. század közepén református istentiszteleti hely lett, miután a mezőváros lakosai egyöntetűen áttértek a protestáns hitre. A templomot 1544-ben a török felégette, tornya leomlott, majd 1554-ben a város lakossága harangtornyot emelt a templom mellé.

A templomot a miskolci református hívek többször felújították. Feltehető, hogy az első síkmennyezet már az 1544. évi leégést követően felváltotta a templom eredeti gótikus boltozatos mennyezetét, amely ugyancsak beomlott a pusztítás következtében.

A 18. században több festett asztalosmunkával készült darabbal is bővítették a templom berendezését. 1720-ban készült el a ma is álló szószékkorona, a hangvető festett felirata szerint: „ANNO D[omi]NI 1720. Die 20 Julii”.

Ugyancsak a 18. század folyamán építették fel (esetleg bővítették ki) a karzatokat. A céhek tagsága által használt egyik karzat emléktábláján ugyanis ez olvasható:

„E kar tsinaltatot 1720ban / A B[ecsületes] N[emes] M[iskolc] timár czeh koltsegen / Renovaltatott is ezen B[ecsülete N[emes] / Czeh költségén az 1778ban.[1]

Az 1770-es években újabb nagyszabású felújításon esett át a templom berendezése. A ma is meglévő kazettás famennyezetet felirata szerint 1778-ban helyezték el, minden bizonnyal a korábbi mennyezet helyett, vagy annak javításaként. A mennyezet téglalap alakú zöldre festett táblákból áll. Nincs forrás arról, hogy valaha ornamentális díszítése lett volna. Az egyszínű kazettás famennyezetet 1982-ben, a templom műemléki felújításakor restaurálták, és az eredeti zöld színt állították helyre.

1781-ben állították fel – a korábbi 1720-ból származó építmény renoválásaként – a karzatokat. Erről emlékezik meg az egykori karzatfeljáró faragott felirata:

„An[n]o DO([mini] 1781 die 29 AP[rilis].[2]

A karzatok a templom északi hajójának falához, illetve az oszlopok közé voltak beépítve.[3] Kezdetben a miskolci céhek tagsága, később a református gimnázium diákjai használták az istentiszteleteken, illetve iskolai ünnepélyeken. A karzatok mellvédjét téglalap alakú festett, virágos táblák díszítették.[4] A karzatmellvédre akasztották fel az előkelő Szepessy család ide temetett tagjainak 18. századi templomi zászlóit is.[5]

File: Avasi-ref.templom.karzata.NORDHUNGARIA-INFORMO.2009.3-4. ugyanez: http://epa.oszk.hu/01000/01049/00042/pdf/00042b.pdf

A miskolci céhek jórészt saját költségükön építtették a karzatokat a 18. században. A fennmaradt és múzeumba került műtárgyak azt bizonyítják, hogy festett díszű fafogasokkal, feliratos emléktáblákkal, sőt festett virágokkal díszes énekeskönyv-tartóval is felszerelték őket.

A famennyezet, a szószék, a karzatok mellett padokat, Mózes-széket is készítettek a festő-asztalos mesterek, akik feltehetően helyi illetőségűek voltak, bár a miskolci asztalosok csak 1799-ban alapíthatták meg önálló céhüket a mezővárosban.[6] Az általuk gyártott berendezés egy része, bizonyos átalakításokkal, ma is látható a miskolci Avasi Református Egyház templomában és imatermében.

Az Avasi református templom festett berendezése a Herman Ottó Múzeumban

A templom faberendezését érintő egyik legnagyobb változás 1924-ben következett be, amikor a 18. századi, régimódivá, kevéssé elegánssá, sőt életveszélyessé vált oldalkarzatokat lebontották. A festett asztalosmunkák egy része a lebontást követően került be a helyi múzeumba. A Miskolcon megjelenő Reggeli Hírlap plasztikus leírással idézi elénk az eseményt:

„A város felőli részen levő nagy karzat lebontatott […] erre már nemigen volt szükség, s a különben is nehezen megközelíthető és igen kényelmetlen ülést nyújtó, meredeken álló padokkal megrakott karzatot az egyház elöljárósága, nagyon helyesen, lebontatta. […] A kelet felől 2 oszlop közötti karzatot a szűcs céh csináltatta és javíttatta később, [az] 1778. évben. A feliratos tábla igazolja ezt, amely ott volt kiszögezve az oszlopra, alatta fogas, legalól a zsoltáros könyvek számára a kis fali szekrény. A második karzat-rész a lakatosoké, a harmadik a szabóké, a negyedik a tímároké. A csizmadiák karzata eredetileg az a nagy karzat volt, melynek helyén ma az orgona áll, ott is volt a táblájuk kifüggesztve. Ezeknek a nagyon meredek karzatoknak előrészeit zöldre festett és alul kifűrészelt díszű deszkalapok képezték. Jobban megnézve a deszkákat, kiderült, hogy a zöld festés alatt gyönyörű szép magyar motívumú festett virág- stb. díszek nyomai láthatók. Tehát a karzatnak ez a része, éppen úgy, mint lent a templomban még több helyen is meglévő régi padok, széksorok első része, igen szép magyar ízlésű festéssel voltak díszítve, és a rajzokat figyelembe véve, nem lehetetlen, hogy ugyanaz a két miskolci mester: Asztalos Imre és Asztalos István készítették ezeket, akik a múzeumban is látható megyaszói gyönyörű mennyezetet festették 1735. évben. Ugyanezen lebontott karzatról sok érdekes fogas is került le. Régebben nagy divat volt ezeket díszes festéssel, évszámmal és az adományozó nevével ellátni.”[7]

A lebontott karzatok még ép tárgyait a református egyház a templommal és parókiával szomszédos Borsod-Miskolci Múzeumnak ajándékozta 1924-ben. A múzeum felvette őket a szerzeményezési naplóba, a Régiségtár gyűjteményébe R.6145–6155 leltári szám alatt.

KEP_HIV: HOM_Ajandekozasi_naplo_1924

[1] A tábla leltári száma: Herman Ottó Múzeum HOM TGY 53.1565.1

[2] Az Avasi templom egykori karzatfeljárójának homlokgerendáját ábrázoló fényképet közli: NOVOTNY Gyula: Az avasi templom. Miskolc: Avasi Református Egyház. 1982:80.

[3] A fakarzatok építése a legkevésbé költséges, különösebb építészeti átalakítást nem igénylő eljárás volt a templomi férőhelyek bővítésére, ezért az újkorban gyakran éltek vele a középkori eredetű templomok befogadóképességének növelésénél.

[4] NOVOTNY Gyula: Az Avasi templom2. In. Nordhungaria Informo – Északmagyarországi Hír. A „Király Lajos” Eszperantó Baráti Kör tájékoztatója. Miskolc. 4(42-43.) 2009:20–29. http://epa.oszk.hu/01000/01049/00042/pdf/00042b.pdf

[5] GYULAI Éva: Négyesi Szepessy János (†1746) és Zsigmond (†1768) halotti zászlaja a Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteményében. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35–36. Miskolc: Herman Ottó Múzeum. 1997:193., 205., 12. kép;

[6] SZENDREI János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. Miskolcz története 1000–1800. Miskolc–Budapest: Miskolc város közönsége. 1904:574–575.

[7] Reggeli Hírlap, 1924. nov. 1. (Gépelt másolata: A megújhodott Avasi Templom. Herman Ottó Múzeum Történeti Adattára HOM HTD 88.343.59.)