Kiss Margit
A magyarókereki református templom famennyezete
Monyorokerek néven 1437-ben említi a települést oklevél. A templom építésének idejét 1273-as évszámmal tartják nyilván az egyházi iratok.[1] 1690-ben épült a mellette álló faharangláb.
Mária Terézia uralkodása idején a templom, a paplak, az egyházi klenódiumokat tartalmazó ládával együtt porrá égett. A renoválást 1746-ban kezdték meg.
A famennyezet, a szószékkorona, az urak padja, a nyugati karzat és külső feljáratának ajtaja elkészítésével idősebb Umling Lőrinc kolozsvári festő-asztalost bízták meg.[2]
A mennyezet egyik feliratán az újjáépítést finanszírozó helybeli patrónusok neve és címere látható:
„1728 * RENO: 1746 * SZILÁGYI MIHÁLY ZÁMBO BORBARA *”
Famennyezet kazetta, felirattal
Néprajzi Múzeum NM 74.80.7
H: 86 cm, M: 95 cm
1991-től a Néprajzi Múzeumnak A magyar nép hagyományos kultúrája című állandó kiállításán látható
Sarnyai Krisztina felvétele
Jankó János értelmezése szerint az 1728-as évszám a templomépület korábban már meglévő, de 1746-ban szintén megújított felére utal.[3]
Egy másik feliraton az egyház elöljáróinak nevét örökítette meg a festő-asztalos mester:
„ÉPITTETETT ISTEN DITSÖSÉGÉRE TSENGERI JÁNOS MÉLTATLAN PREDIKÁTOR PE MART CURATOR MÁTÉ JAN: EGYHÁZF: ES PÁL ISTV: BIRÓ IDEJEKBEN AZ EKKLESIÁNAK KŐLTSÉGÉVEL 1746 Dieb octob”
Famennyezet kazetta, felirattal
Néprajzi Múzeum NM 74.80.24
H: 107,9 cm, M: 128,4 cm
1991-től a Néprajzi Múzeumnak A magyar nép hagyományos kultúrája című állandó kiállításán látható
Sarnyai Krisztina felvétele
A festett berendezés további gyarapodása az 1786-os évhez és Umling Lőrinc fiainak, ifjabb Umling Lőrincnek és Umling Jánosnak nevéhez fűződik. Elkészítették a két kazettából álló karzatfeljárót és a szószékkosarat. Ez utóbbin az 1786-os évszám is olvasható a lendületes vonalakkal megfestett madaras-virágcsokros díszítmény fölött.
A szószékkosár
Ifjabb Umling Lőrinc és Umling János munkája, 1786
Kiss Margit felvétele
Két újabb táblát festettek apjuk korábbi kazettái mellé a nyugati karzat mellvédjéhez, amelynek felirata:
„1786 … Szőts István tsináltatta a maga Költségével”
Az ő munkájuk a pap széke és az „asszonyok padja”, amelyeknek mellvédjét allegorikus képekkel és versekkel díszítették.
A pap székének mellvédje
Ifjabb Umling Lőrinc és Umling János munkája, 1786
Felirata:
‘Boldog keserüség
Kárhozatra méltó Voltomat Siratom
Jesus sebeivel , de magam biztatom
Mert a gyilkos Sátánt értem megrontotta:
Juda oroszlánya sárkányt megtapotta:’
Kiss Margit felvétele
Az asszonyok padja mellvédjének részlete
Ifjabb Umling Lőrinc és Umling János munkája, 1786
Felirata:
‘Erös a szeretet
Világot mint kevély Pávát megutáltam
Tövis koszorumban mert töb jót találtam
Boldog egymáshoz hű Pár galamb szerelme
Völegeny Jesusom lelkem égedelme’
Kiss Margit felvétele
A későbbi időkből származó bútorokat Jankó János így ismerteti könyvében:
„A padok fehérre vannak festve, tulipánokkal. […] A kerek magyarstylű asztalnak négyágú lába van; lapjában a csináltató K. B. Benedek és a csináltatás éve 1791; körirata a zsoltárok 23-ik verse. […]
A úrasztala lapja
Ismeretlen festő-asztalos munkája, 1791
Körirata: ‘Solt: XXIII. V.S: Asztalt Szerzesz Énelőttem Azok ellen kik énnékem Ellenségim, Megtöltöd Pohárom bőségesen.’
Kiss Margit felvétele
A úrasztala lapjának részlete
Ismeretlen festő-asztalos munkája, 1791
Felirata: ‘K. B. Benedek László Úr Tsináltatta […] a Költségével 1791. dik.’
Kiss Margit felvétele
A úrasztala faragott lábazata és festése
Ismeretlen festő-asztalos munkája, 1791
Kiss Margit felvétele
A hátsó chorus alatt mindjárt a bejáratnál balra foglal helyet a Zámbó Borbála külön széke, leterítve egy valódi persa szőnyeg szélével, mely szakadozott ugyan s százados por van benne, de színe még most is oly üde, mintha csak most terítették volna fel.”[4]
Sem a berendezés, sem a régi épület, sem a faharangláb nem látható ma már úgy együtt, ahogy azt első leírójuk, Jankó János még megcsodálhatta.
Telegdy Árpád akvarellje őrizte meg az utókor számára a régi templom külső képét, amelyet Malonyay Dezső a református templomok klasszikus típusaként jellemzett.
Az egyházközség számadáskönyvei szerint 1897-től pénzgyűjtésbe kezdett a gyülekezet. A nagyszabású átépítést 1904-ben fejeztek be. Ennek során lebontották a haranglábat, új paplakot emeltek, a templomot pedig jelentősen kibővítették.
Az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári Gyűjtőlevéltárában (EREL) fennmaradt dokumentumokból kiderül, hogy az egyházi közgyűlés határozata szerint a templom alapját 1,1 méterrel megemelik és 3 méterrel meghosszabbítják az épületet. „S miután az újjáalakítással 176 éve az időtől vagyon megrongált mennyezete megbontatik, tartva attól, hogy korhadt lévén a bontással teljesen tönkre megyen, azt is elhatározta, hogy illő árban a Magyar Nemzeti Múzeumnak eladja. Érintkezésbe is lépett a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóságával, mely kiküldötte által megvizsgáltatván (…) 600 Koronát ajánlott fel érette.” » (EREL: B 1/29-1904_a)
Hosszas levelezés után az adás-vétel létrejött. Külön bizottság felügyelte a három napig tartó bontást dr. Éber László vezetésével. Valószínűleg – a könnyebb szállítás érdekében – ekkor vágták fel a hosszú táblákat egykazettányi darabokra.
Idősebb Umling Lőrinc famennyezete 1904 júliusában előbb szekerekre rakva, majd a bánffyhunyadi vasútállomásról vonattal ment tovább a fővárosba.
Az 1904-ben megújított magyarókereki templomba visszakerültek és mindmáig láthatók az Umlingok által készített szószék és a padok.
A magyarókereki református templom famennyezetének múzeumi sorsa
A famennyezetet 57/1904 leltári számmal vételezték be a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménybe. Az Érem- és Régiségtár leltárkönyve értékes adatokat tartalmaz a famennyezet méretéről és egykori elhelyezéséről. Eszerint: „hossza: 12.70, szélessége 5.50 méter. Ötvenöt, nem egészen egyforma, részben inkább négyzetes, részben inkább hosszúkás táblákból áll, a melyeket piros, fehér és zöld lécek kereteznek be. A hely színén széltében 5, hosszában 11 tábla volt elhelyezve.”
A táblákat a Régiségtár déli folyosóján állították ki.[5]
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárának 19-20. századi műtárgyfelvételek gyűjteményében néhány famennyezet kazettáról régi fényképet őriznek, amelyek valószínűleg a két világháború között kiadott publikációkban jelentek meg.
A magyarókereki famennyezetet 1936. november 5-én vette át a Néprajzi Múzeum a Magyar Nemzeti Múzeumtól a vilonyai famennyezettel együtt.
Néprajzi Múzeum törzskönyvi bejegyzése
A korábban (1936. augusztus 11-én) átvett ádámosi famennyezettel és a vilonyai táblákkal azonos 134789 leltári számon került be a Néprajzi Múzeum műtárgyállományába.
A famennyezet kazetták és takarólécek egyenkénti beleltározását Varga Zsuzsa (1974), később Szacsvay Éva (1980-1981), az Egyházi gyűjtemény muzeológusai végezték el.
Több kiállításon szerepeltek a famennyezet egyes táblái. A jelentősebb alkalmak egyike 1969-ben a székesfehérvári Csók István Képtárban megrendezett A népművészet évszázadai I. Festett táblák 1526-1825 című kiállítás volt.[6]
Tovább a kiállításhoz készült tájékoztatóhoz
A táblák egy része 1991 óta a Néprajzi Múzeumban A magyar nép hagyományos kultúrája című állandó kiállításának kalotaszegi esküvő termében tekinthető meg.
A rekonstrukciós helyreállítást Gaál János, a Néprajzi Múzeum restaurátora végezte.
A famennyezet raktárban őrzött további néhány táblája 1997-ben a Kalotaszeg, a népművészet felfedezése című, Szacsvay Éva és Hofer Tamás által rendezett kiállítás keretében került volt látható.
Legutóbb 2007-ben, az Umling festő-asztalos család munkásságát feldolgozó Virágozódott… Anno. Az Umlingok Kalotaszegen című kiállítás adott alkalmat a magyarókereki famennyezet bemutatására.[7]
[1] Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. 2. Kolozsvár: Gloria. 1996:224-225.
[2] A szász származású, Kolozsváron letelepedő Umling Lőrinc és két fia 1742 és 1794 között dolgozott Kolozs és Szolnok-Doboka vármegye területén. Kalotaszeg legfoglalkoztatottabb festőasztalos-családjának munkásságáról 2007-ben rendezett kiállítást a Néprajzi Múzeum "Virágozódott… Anno" címmel. Az Umling család tagjairól lásd bővebben Kiss Margit: Az Umling család. In "Virágozódott... ANNO". Az Umlingok Kalotaszegen. Kiállítás katalógus. Budapest: Néprajzi Múzeum. 2008:16-17.
[3] Jankó János: Kalotaszeg magyar népe. Reprint. Selmeczi Kovács Attila, szerk. Budapest: Néprajzi Múzeum. /Series Historica Ethnographiae, 6./ 1993:55.
[4] Jankó János: Kalotaszeg magyar népe. Reprint. Selmeczi Kovács Attila, szerk. Budapest: Néprajzi Múzeum. /Series Historica Ethnographiae, 6./ 1993:55-56.
[5] Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek és rokon emlékek a XV-XIX. századból. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1968:160-161.
[6] A kiállítást Hofer Tamás (Néprajzi Múzeum) és Kovács Péter (Csók István Képtár) rendezte. A kiállításhoz készült tájékoztató kézirata a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában NM-EAD-NY-1969. Kiállítás katalógus: Hofer Tamás - Makkay János: Festett táblák 1526-1825. A magyar népművészet évszázadai 1. Székesfehérvár: Fejér megyei Nyomda. /Az István Király Múzeum közleményei./ 1969.
[7] Somogyváry Mihály látványtervező jóvoltából a 29 raktárban őrzött tábla mindegyike kiállításra került.